Tudományos publikációk

Előadások
 


Magyar Elhízástudományi Társaság VII. kongresszusa

Budapest BM KKI 2006.04.27-29.


1. CHILOPASS®: életmód változtatást elősegítő komplex oktatási program
2. Cukor és az édesítőszerek szerepe az elhízásban

Családorvos Kutatók Országos Szervezete (CSAKOSZ) IV. Kongresszus

Szeged 2005.02.25-26. 1. Hiánybetegségek, Okoz-e a C-vitamin ürítés vesekövet?

2. Testsúlycsökkenés életmód változtatással; A Testsúlykontroll program

Cikkek


Lehet-e tartós a testsúlycsökkenés?

dr. Hegedűs György, dr. Wallinger Zita, dr. Csiszár Miklós, dr. Zsigri Szabolcs, Silye Gabriella
CHILOPASS Egészségközpont, Budapest

Bevezetés

Az elhízás egyre nagyobb problémát jelent a fejlett országokra nézve, gyakorisága folyamatosan növekszik, szövődményeiben évente milliók halnak meg (1,2). Ez a globális tendencia nemcsak az egészségügyre nézve jelent gondot, hanem a gazdaságra is (3). A legújabb gazdasági elemzések alapján, Magyarországon a költségvetés 5%-át teszi ki az elhízás okozta közvetlen illetve közvetett okok kezelése (4). Figyelembe kell venni, hogy az elhízás nemcsak az egyént érinti, hanem az egész társadalmat terhelő, globális probléma, így ennek megoldása sem csak az egyén felelőssége (5).

Az orvostudomány leírt számos elhízáshoz vezető okot, valamint tudottak az elhízás lehetséges következményei és szövődményei (1). Az okok között érdemes említeni a fokozott energiafelvételt (nassolás), a rossz összetételű táplálékbevitelt (sok egyszerű, finomított szénhidrát, éhségérzetet gerjesztő laboraromák), a rendszertelen étkezést (napi 1-2 az ideális 5 alkalom helyett), valamint a csökkentett energialeadást (mozgáshiány). Ezeken belül kiemelendő a finomított szénhidrátok mértéktelen fogyasztása, ami talán a világtörténelem egyik legfontosabb fel nem ismert haláloka (6).

A szövődmények közül ismert, hogy az elhízás következtében romlik a szövetek inzulinérzékenysége, nő a széruminzulin-szint, amely előbb-utóbb manifeszt cukorbeteg-séghez vezet. Az elhízott betegeknek magasabb a vérnyomása, a koleszterin-, a húgysavszintje, illetve esetükben fokozott alvadási készség figyelhető meg. Az obstruktív alvási apnoe gyakrabban fordul elő náluk, a fokozott érelmeszesedési hajlam szívinfarktushoz, stroke-hoz vezethet. A túlsúly az ízületekre is jelentős plusz terhet ró, melyet az előbb felsorolt kórképekhez társuló emelkedett gyulladásos mediátorok szintje tovább ront. Sajnos sokszor figyelmen kívül marad az elhízást gyakran kísérő minor/major depresszió, amely szintén tovább súlyosbíthatja a beteg állapotát.

A szövődményeket sok esetben gyógyszeresen próbálják kezelni, pedig a kiváltó okok megszűntetésével sokkal több eredményt lehet elérni, annál is inkább, mivel ez egy circulus vitiosus. Egy tünet/következmény kezelése hosszútávon az oki háttér megoldása nélkül ritkán sikeres. Ez természetesen jóval nehezebb mind a beteg, mind a kezelőorvos számára, sokkal magasabb fokú compliance-t igényel, viszont oki terápiát nyújt, hatékonyabb, hosszútávon olcsóbb, és az egészséget sem fenyegeti.

Európai viszonyok között Magyarország élen jár az elhízásban „szenvedők” számát tekintve, a lakosság kétharmada érintett, 40% túlsúlyos (BMI 25 kg/m² felett), 20% elhízott (BMI 30 kg/ m²) (7). Ezen a statisztikán csak drasztikus életmódváltoztatás segíthet, melynek első lépése egy személyre szabott, utánkövetéssel működő fogyókúrás program kellene, hogy legyen. Az egészséges életmódhoz tartozik a táplálkozás megfelelő mennyiségi és minőségi összetétele, a rendszeres testmozgás, valamint a pozitív gondolkodás, ami sajnos sokszor figyelmen kívül marad. Mindezek együttes változtatásával érhető csak el hosszútávú eredmény (1, 8, 9, 10).

A legtöbb fogyókúra rövid- és/vagy hosszútávon kudarcba fullad a fokozott éhségérzet, a szervezet legyengülése, a mozgáshiány miatt, valamint azért, mert a fogyókúra alatti, illetve utáni életmód között nagy a különbség. A távlati célok eléréséhez a lényeg az lenne, hogy a fogyókúra után is meg tudjuk őrizni a fontos komponenseket az új, egészségesebb életmódból.

Az elhízás következményeinek kezelése sok szakterületet érint: kardiológusokat, gasztroenterológusokat, diabetológusokrat, sebészeket, plasztikai sebészeket, családorvosokat, pszichiátereket és közvetetten szinte valamennyi szakágat. Ebből következik, hogy egy átfogó és egyben összefogó preventív program szinte mindenkinek üdvözítő lehetne.

Programunk célja, hogy hatékony megoldást nyújtsunk a betegeknek, és tudatosítsuk a prevenció fontosságát(11).

A testsúlycsökkentés módszerei

A nem invazív fogyókúrák közé tartozik a diéta, a sport és a bizonyos esetekben egyetlen megoldást nyújtó pszichiátriai kezelés. A kevésbé elterjedt invazív fogyókúra a gyógyszeres és sebészi megoldásokat jelenti. A legnagyobb változatosságot a diéták csoportja engedi. Ismertek energiacsökkentésen alapuló, egyes tápanyagok beviteli mennyiségét megszorító (pl. szénhidrát, ketogén, zsír) illetve tudományosan nem megalapozott diéták.

Módszer

Az általunk alkalmazott CHILOPASS® fogyókúrás program az alacsony szénhidráttartalmú diéták csoportjába tartozik (43% fehérje, 36-48% zsír, 9-21% szénhidrát).

Első lépés minden esetben egy részletes laborvizsgálat, mely során vizsgáljuk a máj- és vesefunkciót, a lipidanyagcserét, a cukoranyagcserét, illetve a pajzsmirigyfunkciót. A programban való részvétel kontraindikációját jelenti mindennemű máj- és vesebetegség, I. típusú diabetes mellitus, valamint a terhesség. Következő lépésként felmérjük az eddigi táplálkozási-, életmódbeli- és mozgási szokásokat. Ebből hozzávetőlegesen meghatározzuk az egyén minőségi éhezésének fokát – a mikrotápanyagok (vitamin, nyomelem, ásványi anyag, antioxidáns) abszolút (csökkent bevitel miatt kialakuló) illetve relatív hiányát (megnőtt igény következtében keletkező).

Mindezek után kezdődik a program 28 napos fogyókúra-fázisa. Ennek első 3 napját illetve minden további hét első napját ún. fehérje-napok jelentik. A többi napot fogyókúraétrend-napokként jelöljük. Egy fehérje-nap során 0,8-1 g/ttkg fehérje, 0,5-0,8 g/ttkg zsír és maximum 20 g szénhidrát kerülhet bevitelre. Mindemellett nem szabad megfeledkezni a napi 3-3,5 liter folyadék, vitaminok, ásványi anyagok, telítetlen zsírsavak, rost és só megfelelő mennyiségű beviteléről. Az első pár nap célja a máj szénhidrátraktárainak leürítése és ezzel egyidejűleg a zsírbontás beindítása. A vizeletben a zsírbontás eredményeként ketontestek jelennek meg, ezt ketonstixszel detektáljuk. A cél a legenyhébb fokú ketonürítés elérése, amikor a stix még éppen elszíneződik. Erősebb színváltozásnál a szénhidrátbevitel emelésével (napi plusz 10 g) szorítjuk vissza a zsírbontást. Napi ötszöri étkezést javaslunk, a fent megadott makrotápanyag (fehérje, zsír, szénhidrát) mennyiségeket szét kell osztani úgy, hogy csak a három főétkezésre essen a szénhidrátbevitel; a fehérje- és zsírbevitelt pedig öt részre osztjuk. Az étkezéseket nem lehet sem összevonni, sem kihagyni. A finomított szénhidrátokat elhagyjuk, a szénhidrátok 90%-a összetett és mindössze 10%-a egyszerű. Pácienseinknek egyéni igénynek megfelelő sporttevékenységet javasolunk, hetente három alkalommal.

A 28 napos fogyókúrás szakaszt követően kéthetes regenerációs-fázis következik, melynek során a zsír- és fehérjebevitel nem változik, a szénhidrátmennyiséget naponta 20 g-mal növelve 3-4 g/ttkg-ra (kb. 150-250 g) emeljük fel. Ezen idő alatt a ketonstix negatív, az egy hónap alatt felvett szokások, a rendszeres étkezés, a sport megmaradnak. A két hetes fázis után, ha igény van rá, következhet egy újabb fogyókúra-szakasz, vagy ha a kívánt testsúlyt elértük, következik az életmód-fázis. Ebben a szakaszban stabilizálódik az elért testsúly, az új szokások megmaradnak, a fehérje-, zsírbevitel nem változik, valamint a szénhidrátmennyiség is 150-250 g között marad.

Eredmények

262 pácienst kezeltünk 2 év alatt. A páciensek utánkövetése 5,76±3,48 hónap (1-14 hónap), a fogyókúrájuk időtartama 2,13±2,21 hónap (1-14 hónap) volt. Ezalatt átlagban 8,18%-os fogyást tapasztaltunk, átlagban 9,1 kg-ot (range 1-45) fogytak a betegek (p<0,05) , átlagosan 113,97 kg-ról 104,87 kg-ra, míg a BMI a kiindulási 33,74 kg/m2-ről 31,02 kg/m2-re csökkent. A BMI csökkenés átlagosan 2,72 kg/m2 volt (p<0,05). A páciensek haskörfogat 8,78±13,94 cm-rel csökkent (p<0,05), a zsírszázalékuk 5,86±3,61 %-kal csökkent (p<0,05). A triglicerid szint, az átlagos 2,67±2,39 mmol/l kiindulási értékről 1,57±0,84 mmol/l-re (átlag 1,09 mmol/l – 41%) csökkent (p<0,05), a koleszterin érték a kezdeti 5,78±1,23 mmol/l értékről 5,07±0,86 mmol/l-re (átlag 0,71 mmol/l – 12%) csökkent (p<0,05). A HDL-koleszterin értéke 1,32±0,39 mmol/l értékről 1,35±0,37 mmol/l-re nőtt a testúlycsökkenés eredményeként (p<0,2 – nem szignifikáns).

Cukorbetegekre és IGT-sekre nézve a vizsgálat kezdeti stádiumban van, eddig 20 beteget vontunk be. Cukorbetegeknél 3-4 hónap alatt átlag havi 1-2 kg-os fogyást tapasztaltunk, 11 mmol/l alá csökkent az éhomi vércukor értékük, 6,5 mmol/l alá csökkent a HgbA1c, az antidiabetikumok dózisát pedig csökkenteni lehetett. A csökkent glükóztoleranciájú betegeknél 3-4 hónap alatt 4-10 kg-os fogyást tapasztaltunk, a vércukor és a HgbA1c értékek normalizálódtak. A hipertóniás betegek vérnyomásértékei a fogyókúra eredményeként normalizálódtak. A betegek nem panaszkodtak a fogyókúra alatt éhségérzetről, nem tapasztaltak semmiféle mellékhatást, jól érezték magukat, közérzetük javult, magabiztossá váltak, a sport pedig beépült a hétköznapjaikba.

Összefoglalás

A világszerte egyre nagyobb problémát jelentő elhízás megszűntetésére rengeteg lehetőség kínálkozik. Sokféleképpen le lehet fogyni, kérdés egyrészt az, mennyire terheli meg az adott fogyókúra a szervezetet, mennyire érzi szenvedésnek a beteg a kúrát, de talán a legfontosabb, hogy mi történik a fogyókúra után. A legtöbb program ezzel a résszel igazán nem foglalkozik, pedig azért „kínozza” magát a beteg, hogy annak az eredményét hosszútávon, ha lehet életfogytig élvezhesse. Ha a fogyókúrás ciklus alatti és utáni életvitel között túl nagy a különbség, olyan ételeket eszik, amelyeket sosem szeretett, olyan szokásokat vesz fel, amelyeket előreláthatóan nem fog tudni megtartani, visszatérvén a hétköznapokba, nagy az esély, hogy a kúra után fokozatosan visszatérnek a leadott kilók. A CHILOPASS® program fontos célja, hogy a betegek megismerjék a szervezetük működését, az egyes élelmiszerek tápanyagtartalmát, megtanulják hogyan állíthatják össze az étrendjüket, hogy az fogyáshoz vezessen, vagy az elért, kívánatos testsúlyt meg tudják tartani. A program célja tehát, hogy a páciensek által elsajátított tapasztalatokkal, egy életen át kontrollálni tudják a súlyukat. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a beteg jól érezze magát a kúra alatt, olyan szokásokat sajátítson el, amik hasznosak és megtarthatóak hosszútávon.

Egy másik nagy probléma, amellyel álláspontunk szerint foglalkozni kell, hogy egy fogyókúra mindig jelentős stresszállapot a szervezetnek, de a legtöbb esetben nem történik kísérlet ennek kompenzálására. Általában a makrotápanyag (fehérje, zsír, szénhidrát) bevitelét, illetve arányát változtatják, nem veszik figyelembe az ebből következő mikrotápanyaghiányokat. (vitamin, nyomelem, ásványi anyag, antioxidáns). A civilizációs táplálkozás alapvetően nem fektet megfelelő hangsúlyt a mikrotápanyagok bevitelére, ennek következtében a szervezetben abszolút (csökkent bevitelből fakadó), illetve relatív (megnövekedett igény, pl. stressz, környezetszennyezés, dohányzás, következtében kialakuló) mikrotápanyaghiányok keletkeznek Egy fogyókúra alatt a tápanyagmegszorítások következtében még inkább szignifikánsak a hiányok, melyek az évek alatt összeadódva hiánybetegségek kialakulásához vezetnek. Egy tanulmány szerint például az ásványianyagok közül a magnéziumhiány a szövetek inzulinérzékenységét csökkenti (12).

Az orvostudomány ismeri, hogy a testsúlycsökkenéssel számos metabolikus (magas vérnyomás, csökkent glükóztolerancia, inzulinrezisztencia, magas húgysav-, triglicerid-, koleszterin-szint, emelkedett májfunkciós értékek) tünet javul (13,14), így sok esetben az elhízás okozta szövődmények tüneti gyógyszerei elhagyhatók a testsúly normalizálásával.

Sola Izquierdo E. és társai kutatásai alapján a jelentős testsúlycsökkenés eredményeképpen javult a vércukor-szint, a glükóztolerancia, valamint csökkent a bazális inzulin-szint(15).

A CHILOPASS® programban résztvevő betegeknél a testsúlycsökkenés szignifikáns triglicerid-szint (átlag 1,09 mmol/l) és koleszterincsökkenést (átlag 0,71 mmol/l) eredményezett. A HDL-koleszterin értéke átlag 0,03 mmol/l-rel nőtt.

Egy másik tanulmány azt találta, hogy II-es típusú cukorbetegeknél alacsony szénhidráttartalmú (20% szénhidrát, 30% fehérje, 50% zsír) diéta után csökkent a testsúly, a BMI, javult a HbA1c, a vércukor-szint (16).

A CHILOPASS® programban résztvevő cukorbetegek az életmódprogrammal (42% szénhidrát, 27% fehérje, 31% zsír) 3-4 hónap alatt átlag havi 1-2 kg-os fogyást tapasztaltunk, 11 mmol/l alá csökkent az éhomi vércukorértékük, 6,5 mmol/l alá csökkent a HgbA1c, az antidiabetikumok dózisát pedig csökkenteni lehetett. A csökkent glükóztoleranciájú betegeknél 3-4 hónap alatt 4-10 kg-os fogyást tapasztaltunk, a vércukor- és a HgbA1c-értékek normalizálódtak.

Az orvostudomány manapság az alacsony kalória- és zsírtartalmú diéta mellett voksol, ezt alkalmazzák általában a mai irányelvek szerint, az egyéb diétákat nem tartják szakmailag elfogadottnak. Meckling és társai összehasonlították az alacsony zsírtartalmú (átlag 17,8% a szokványos 36,4% helyett) és az alacsony szénhidráttartalmú (átlag 15,4% a szokványos 50% helyett) diétát. Tapasztalatuk szerint mindkét metódus egyformán szignifikáns fogyást eredményez, de az alacsony szénhidráttartalmú diéta szignifikánsan csökkent keringő inzulin-szinttel jár. (14). Egy másik tanulmány szerint az alacsony szénhidráttartalmú diéta jobban csökkentette a triglicerid-szintet, és jobban emelte a HDL-koleszterin értékét (17).

Az AHA (American Heart Association) ajánlásai alapján azt lehet olvasni, hogy a magas fehérjetartalmú és alacsony szénhidráttartalmú diéták megnövelik a súlyvesztés mértékét (1).

A CHILOPASS® programban kapott eredményeink is azt bizonyítják, hogy az alacsony szénhidráttartalmú diétának legalább olyan jó eredményei vannak, mint az egyéb diétáknak. Nem tapasztaltunk semmilyen mellékhatást, a betegek jól tolerálták a kúrát. Emellett a páciensek tudatos táplálkozásra való oktatása miatt középtávon igen jó eredményt értünk el a testsúly megtartása területén. Akkor lehet csak hosszútávon sikert várni, ha a páciensek megértik, hogy minden más mellett az egészségért is meg kell szenvedni, az egészséget is tanulni kell. A CHILOPASS® program ezt jelölte ki céljául.

Irodalomjegyzék

1. Diagnosis and Management of the Metabolic Syndrome
    Scott M. at all.
    An American Heart Association/National Heart, Lung, and Blood Institute Scientific Statement
    Circulation.2005;112:2735-2752.

2. The metabolic syndrome: a call to action
    Gotto AM Jr. at all

    Office of the Dean, Joan and Sanford I. Weill Medical College of Cornell University, New York, New York Coron                         
    Artery Dis. 2006Feb;17(1):77-80.
3. Obesity, weight loss, and physician’s advice.
    Loureiro ML, Nayga RM Jr.
    IDEGA-Universidade de Santiago de Compostela, Avda. das Ciencias, s/n, 15782 Santiago de Compostela, Spain.     
    Soc Sci Med. 2005 Dec 19;

4. Gyorsjelentés

    Országos Egészségmonitorozási Program
    Országos Lakossági Egészségfelmérés
    Egészségfejlesztési Kutatóintézet, Egészségstatisztikai Egység
    2001. április: 10. 5. First lessons from the Kiel Obesity Prevention Study (KOPS).
    Danielzik S, Pust S, Landsberg B, Muller MJ.
    Institut fur Humanernahrung und Lebensmittelkunde, Christian-Albrechts-Universitat zu Kiel, Kiel, Germany.
    Int J Obes (Lond). 2005 Sep;29 Suppl 2:S78-83.

6. Dacolj a koroddal
    Dr. Robert C. Atkins
    2001 St. Martin’s Press, New York, 39. oldal

7. Túlsúly-Elhízás megelőzése és kezelése
    Halmy L és mtsai adatai alapján Pados Gy
    Medintel könyvkiadó, Budapest 2001

8. Diet and physical activity in the treatment of obesity
    Strasser B, Pichler B.
    Wien Med Wochenschr. 2004 Jul;154(13-14):313-9.

9. Diabetes: insulin resistance and derangements in lipid metabolism. Cure through intervention in fat transport and storage.
    Raz I, Eldor R, Cernea S, Shafrir E.
    Diabetes Metab Res Rev. 2005 Jan-Feb;21(1):3-14

10. Physical acticity in the management of obesity
    Hills AP, Byrne NM.
    Clin Dermatol. 2004 Jul-Aug;22(4):315-8.

11. Co-morbidities and complications of adiposis
    Dieterle C, Landgraf R.
    Medizinische Klinik Innenstadt, Klinikum der Universitat Munchen, Internist (Berl). 2005 Dec 23;

12. Magnesium, insulin resistance and body composition in healthy postmenopausal women.
    Laires MJ, Moreira H, Monteiro CP, Sardinha L, Limao F, Veiga L, Goncalves A, Ferreira A, Bicho M.
    J Am Coll Nutr. 2004 Oct;23(5):510S-513S.

13. Weight loss without losing muscle mass in pre-obese and obese subjects induced by a high-soy-protein diet.
    Deibert P, Konig D, Schmidt-Trucksaess A, Zaenker KS, Frey I, Landmann U, Berg A.
    Department of Rehabilitative and Preventive Sports Medicine, University Hospital, D-79106 Freiburg, Germany.
    Int J Obes Relat Metab Disord. 2004 Oct;28(10):1349-52.

14. Comparison of a low-fat diet to a low-carbohydrate diet on weight loss, body composition, and risk factors for diabetes and cardiovascular disease in free-living, overweight men and women
    Meckling KA, O’Sullivan C, Saari D.
    Department of Human Biology and Nutritional Sciences, University of Guelph, Guelph, N1G 2W1 Ontario, Canada.
    J Clin Endocrinol Metab. 2004 Jun;89(6):2717-23.

15. Carbohydrate metabolism derangements in patients with morbid obesity: weight loss impact
    Sola Izquierdo E, Morillas Arino C, Royo Taberner R, Garcia Torres S, Nunez Tortajada A, Hernandez Mijares A.
    Seccion de Endocrinologia. Hospital Universitario Doctor Peset. Valencia. Spain.
    Rev Clin Esp. 2005 Mar;205(3):103-7.

16. Lasting improvement of hyperglycaemia and bodyweight: low-carbohydrate diet in type 2 diabetes–a brief report
    Nielsen JV, Jonsson E, Nilsson AK.
    Dept of Medicine, Blekingesjukhuset, Karlshamn, Sweden.
    Ups J Med Sci. 2005;110(1):69-73.

17. The effect of low carbohydrate on energy metabolism.
    Erlanson-Albertsson C, Mei J.
    Section of Metabolism, Endocrinology and Diabetes, Department of Experimental Medicine, University of Lund, 

    Lund, Sweden. Charlotte.Erlanson-Albertsson@med.lu.se
    Int J Obes (Lond). 2005 Sep;29 Suppl 2:S26-30. Okoz-e a C-vitamin-ürítés vesekövet?

dr. Hegedűs György
CHILOPASS Egészségközpont, Budapest

Összefoglalás:

A C-vitamin fontossága a szervezet számára nem kérdéses, viszont a megfelelő dózisról ellentmondásos publikációk jelennek meg az orvosi irodalomban. Egyesek szerint nagyobb C-vitamin bevitel szükséges, mások szerint a túlzott C-vitamin bevitel aszkorbinsav-ürítést és ezáltal vesekövet okoz. Kutatásunk szerint a C-vitamin okozta aszkorbinsav-ürítés nem feltétlenül okoz vesekövet, amennyiben megfelelő a folyadékbevitel és az oxalát-képződést és -ürítést gátló E-vitamin, B6-vitamin és magnézium egyidejű jelenlétét biztosítjuk. Véleményünk szerint nagyobb dózisú C-vitamin által okozott vesekő képződésétől való félelem nem megalapozott, az aluldozírozott C-vitamin bevitel nagyon sok betegség forrása az egész világon.

Bevezetés:

A C-vitamin létfontosságú az emberi szervezet számára, mivel az nem tudja előállítani. Erősíti az immunrendszert, fokozza az ellenálló képességet a fertőző (főleg a meghűléses) betegségekkel szemben. Sok enzimet aktivál, fontos szerepe van a sejtlégzésben. Fokozza a sebgyógyulást, gyorsítja a kötőszövet újraépülését, részt vesz a csont-, a kollagén- és a porcképzésben, valamint a mellékvesekéreg-hormonok szintézisében. Védelmet nyújt a stressz ellen, segíti a vas felszívódását, a folsavval és a B12-vitaminnal együtt ösztönzi a vörösvértestek érését. Csökkenti a vér koleszterinszintjét, védelmet jelent a rákkeltő anyagokkal szemben. Fokozza és helyreállítja a fizikai teljesítőképességet.

Az irodalomban eléggé vitatott téma napjainkban is, hogy mennyi C-vitamin szükséges a szervezet számára. Csak a beviteli hiányokkal számolnak általában, az úgynevezett relatív hiánnyal nem, ami a napi szükségletet többszörösére emelheti. Ilyen relatív hiányt képeznek a betegségek és rizikóik (pl. daganatok, szív- és érrendszeri betegségek, allergia, cukorbetegség, infekciók)(1), környezetszennyezés, dohányzás, aktív sport, alkoholfogyasztás stb. Az egyik érv, hogy nagy dózisú C-vitamint nem szabad bevinni, az volt, hogy vesekő kialakulásához vezet (2), (3), (4). Ezért csak annyi C-vitamint szabad bevinni, amennyi a szervezetben felhasználódik és nem kezd ürülni a vizelettel. A C-vitamin vesekő-okozó hatásáról megoszlanak a vélemények, egyesek kutatások szerint nincsen összefüggésben a vér C-vitamin szintje a vesekövek kialakulásával (5) és nagyobb dózisban (1500mg/nap) sem nő meg a vesekő-képződés rizikója (6). A C-vitamin (aszkorbinsav) 30-55%-a képes oxalátként ürülni a vizelettel. Ez pedig kalciumot megkötve kalcium-oxalát követ képez. A C-vitamin metabolizmusának lépései oxaláttá viszont ma sem tisztázottak (7). A vizeletben magasabb PH-n több C-vitamin alakul át oxaláttá, mint alacsonyabb PH-n, ezért Proteus mirabilis és aszkorbinsav ürítés egyidejűleg okozhat kalcium-oxalát tartalmú infektköveket (8). Ennek persze feltétele, hogy az aszkorbinsav illetve az oxalát ürüljön a vizelettel.

Betegek és módszer

A vizsgálataink egy megfigyelésből adódtak egy speciális fogyókúra (CHILOPASS® Testsúlykontroll program) kapcsán. A túlsúlyos páciensek alacsony szénhidráttartalmú diétát (1g/tskg fehérje, 0,5 g/tskg zsír és 20-80g szénhidrát) és heti háromszor 30 perc sporttevékenységet végeztek.

A szénhidrátbevitelüket ketonürítésüknek megfelelően a páciensek maguk szabályozták egy vizelet ketonstix használatával a fenti intervallumon belül. Emellett egy természetes növényi koncentrátumokat tartalmazó multivitamin/multiásvány étrendkiegészítőt kaptak (egy tabletta tartalma: ß-karotin 4,8mg, E-vitamin 6mg, C-vitamin 60mg, B1-vitamin 1mg, B2-vitamin 1,2mg, B3-vitamin 15mg, B5-vitamin 2mg, B6-vitamin 6mg, B12-vitamin 1µg, folsav 150µg, biotin 0,15mg, kalcium 200mg, foszfor 133mg, vas 7,5mg, magnézium 110mg, cink 7mg, jód 75µg, mangán 4mg, réz 1,4mg), a kalciumbevitelük 1000-1200mg volt naponta.

123 beteg (78 férfi és 45 nő) vett részt a CHILOPASS® fogyókúrás programban. Az utánkövetés 5,37 +/- 4,22 hónap volt, az intervallum (1-15 hónap). A folyadékbevitel 2,25 +/- 0,44 liter volt naponta, az intervallum (1,5-3,5 liter). A program elején a következő vizsgálatokat végeztük el: vérnyomásmérés, laborvizsgálat (vérkép, süllyedés, vesefunkció, májfunkció, húgysav, koleszterin és vérzsír szint, teljes vizelet) és vese UH. A vizeletvizsgálatot a ketonürítés nyomonkövetésére első hónapban hetente, majd a második hónaptól havonta végeztük. A vese UH vizsgálatát a fogyókúrás program végén ismételtük meg.

Eredmények:

A betegek vizeletében minden alakalommal találtunk aszkorbinsavat, egy esetben sem diagnosztizáltunk kalcium-oxalát kristályokat. Mellékleletként fontos megjegyezni, hogy egy esetben sem találtunk a vizelet üledékben baktériumot, gombát vagy fehérvérsejtet vagy vörösvértesteket. Az oxalátürítést nem detektáltuk, mivel nem ez volt a vizsgálat célja eredetileg.

Egy betegnél találtunk UH vizsgálattal vesekövet, ami húgysavkő volt. Ez a beteg már a fogyókúrás program előtt is kétszer ürített húgysavkövet. A többi betegnél a kiindulási és befejezési vese UH eredménye is negatív volt.

A laboratóriumi vizsgálatok nem mutattak eltérést a vesefunkcióban.

Egy betegnek sem volt a fogyókúrás program alatt húgyúti infekciója.

Következtetések:

Az eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy az aszkorbinsav-ürítés nem okozott sem vesekövet, sem kalcium-oxalát kristályokat a vizelet üledékben 1-15 hónapos utánkövetés alatt. Ennek feltételei közé kell sorolnunk, hogy a betegek legalább napi 1,5 liter folyadékot vittek be.

Állatkísérletek azt mutatják, hogy olyan étrendi antioxidánsok, mint az E-vitamin és a szelén, csökkentik a lipidperoxidációt és az oxalát szintetizáló enzimek – glikolsav oxidáz (GAO), laktát dehidrogenáz (LDH), xantin oxidáz (XO) – szintjét és növelik az antioxidáns enzimek – szuperoxid dizmutáz (SOD), kataláz (CAT), glutation peroxidáz (GPx) és glükóz-6-foszfát dehidrogenáz (G6PDH)- szintjét. Tehát az E-vitamin és a szelén véd a hiperoxaluriától.(9)

Egyes kutatások szerint a B6-vitamin bevitel megakadályozza az oxalátképződést és véd a kalcium-oxalát kövek kialakulásától. Ezt a védelmet még nagyobb dózisú (1500mg/nap) C-vitamin bevitelekor is biztosítják (10). Más kutatások a magnézium szerepét emelik ki, mint olyan ásványi anyagot, mely véd a vesekő-képződés ellen (11). A természetes C-vitaminban az aszkorbinsav poliaszkorbát (többszörösen összetett) formában fordul elő, aminek a hatása sokkal tartósabb, mint az egyszerű, szintetikus aszkorbinsavé.

Mivel a betegek olyan természetes multivitamin/multiásvány koncentrátumot kaptak, mely a C-vitamint poliaszkorbát formájában tartalmazta, ezért elhúzódott a felszívódása. A készítmény tartalmazott a természetes arányoknak megfelelően E-vitamint, B6-vitamint és magnéziumot is, ezért nem tartjuk kontraindikáltnak kellő mennyiségű folyadékbevitel mellett személyes igény alapján olyan mennyiségű természetes C-vitamin, vagy azt tartalmazó természetes multivitamin bevitelét sem, amely aszkorbinsav-ürítést okoz.

A C-vitamint széles körben alkalmazzák vizeletsavanyításra krónikus húgyúti infekciókban (12). Vizsgálatunkban a 123 beteg egyikénél sem fordult elő az 1-15 hónapos utánkövetés alatt húgyúti infekció (egy beteg sem szenvedett a vizsgálat előtt fél éven belül húgyúti infekcióban).

A C-vitamin hiánya szerepet játszik a legtöbb hiánybetegségben. Inkább tűnik úgy, hogy kevesebb kerül be a szervezetbe, minthogy túl lenne adagolva. A vesekő-képző mellékhatásától pedig kevésbé kellene tartani, mint ahogy ma a betegek és gyógyításukban résztvevők hiszik. A hiányok pótlását személyre szabottan és megfelelő orvosi felügyelet mellett, természetes étrenddel és természetes étrendkiegészítőkkel kellene megoldani. A mai egészségügyi helyzetben a prevenció és a hiánybetegségek megelőzése legalább annyira fontos, mint a betegségek kezelése.

Irodalomjegyzék:

1. Vitamin C in human health and disease is still a mystery ? An overview.
    Naidu KA.
    Department of Biochemistry and Nutrition, Central Food Technological Research Institute, Mysore 570 013, India.                     

    kanaidu@mailcity.com
    Nutr J. 2003 Aug 21;2(1):7 2. Effect of vitamin C supplements on urinary oxalate and pH in calcium stone-forming patients.
    Baxmann AC, De O G Mendonca C, Heilberg IP.
    Nephrology Division, Universidade Federal de Sao Paulo, UNIFESP, Brazil.
    Kidney Int. 2003 Mar;63(3):1066-71.

3. Effect of vitamin C supplements on urinary oxalate and pH in calcium stone-forming patients.
    Baxmann AC, De O G Mendonca C, Heilberg IP.
    Nephrology Division, Universidade Federal de Sao Paulo, UNIFESP, Brazil.
    Kidney Int. 2003 Mar;63(3):1066-71.

4. Urinary oxalate excretion increases in home parenteral nutrition patients on a higher intravenous ascorbic acid dose.
    Pena de la Vega L, Lieske JC, Milliner D, Gonyea J, Kelly DG.
    Mayo Clinic Hyperoxaluria Center and the Mayo Clinic College of Medicine and Division of Nephrology, Department     

    of Internal Medicine, Rochester, Minnesota 55905, USA.
    Parenter Enteral Nutr. 2004 Nov-Dec;28(6):435-8. 5. Relation of serum ascorbic acid to serum vitamin B12, serum ferritin, and kidney stones in US adults.
    Simon JA, Hudes ES.
    General Internal Medicine Section, Medical Service, Veterans Affairs Medical Center, San Francisco, Calif 94121, 

    USA. jasimon@itsa.ucsf.edu
    Arch Intern Med. 1999 Mar 22;159(6):619-24. 6. No contribution of ascorbic acid to renal calcium oxalate stones.
    Gerster H.
    Vitamin Research Department, F. Hoffmann-La Roche Ltd., Basel, Switzerland.
    Ann Nutr Metab. 1997;41(5):269-82.

7. Vitamin C degradation in plant cells via enzymatic hydrolysis of 4-O-oxalyl-L-threonate.
    Green MA, Fry SC.
    The Edinburgh Cell Wall Group, Institute of Molecular Plant Sciences, School of Biological Sciences, The University 

    of Edinburgh, Daniel Rutherford Building, The King’s Buildings, Edinburgh EH9 3JH, UK.
    Nature. 2005 Jan 6;433(7021):83-7. Epub 2004 Dec 19 8. Ascorbate conversion to oxalate in alkaline milieu and Proteus mirabilis culture.
    Hokama S, Toma C, Jahana M, Iwanaga M, Morozumi M, Hatano T, Ogawa Y.
    Department of Urology, Faculty of Medicine, University of the Ryukyus, Okinawa, Japan. k970415@med.u-

    ryukyu.ac.jp
    Mol Urol. 2000 Winter;4(4):321-8 9. Supplementation of vitamin E and selenium prevents hyperoxaluria in experimental urolithic rats.
    Santhosh Kumar M, Selvam R.
    Department of Medical Biochemistry, Dr. ALM Post Graduate Institute of Basic Medical Sciences, University of 

    Madras, Taramani Campus, Chennai 600 113, India. manis@musc.edu
    Nutr Biochem. 2003 Jun;14(6):306-13. 10. Intake of vitamins B6 and C and the risk of kidney stones in women.
    Curhan GC, Willett WC, Speizer FE, Stampfer MJ.
    Channing Laboratory, Department of Medicine, Brigham and Women’s Hospital, Harvard Medical School, Boston, 

    Massachusetts 02115, USA. gary.curhan@channing.harvard.edu
    J Am Soc Nephrol. 1999 Apr;10(4):840-5. 11. Dietary factors and the risk of incident kidney stones in men: new insights after 14 years of follow-up.
    Taylor EN, Stampfer MJ, Curhan GC.
    Department of Medicine, Channing Laboratory, Third Floor, Brigham and Women’s Hospital, 181 Longwood Avenue, 

    Boston, MA 02115, USA. entaylor@partners.org
    J Am Soc Nephrol. 2004 Dec;15(12):3225-32. 12. Vitamin C and stone risk. Review of the literature
    Traxer O, Pearle MS, Gattegno B, Thibault P.
    Service d’Urologie, Hopital Tenon, Paris, France. olivier.traxer@tnn.ap-hop-paris.fr
    Prog Urol. 2003 Dec;13(6):1290-4